A sztorihoz tudni kell, hogy Késmárki Andris szerzett az akkori "nyolcak"-nak (nyolcaknak hívtuk magunkat, hiszen kb 10-en voltunk barátok, mégis minden bulin csak egyszerre 8-an jelentünk meg) egy-egy Jack Daniel's-es pólót. Mivel ilyen egyenpólónk volt, úgy gondoltuk, hogy mindannyian ezt fogjuk viselni a következő táncházban(balassagyarmati szórakozóhely). Így is történt, és nagy közszeretetnek örvendtünk a pólókkal, és nem is volt baj amíg szét nem szóródtunk.
Ricsivel és Tomival táncoltunk, amikor is megtalált minket a világ talán legagresszívabb, legidegesítőbb nőszemélye, aki úgy gondolta, hogy majd milyen jó buli(vagy humor?) lesz az, ha ő acélbetétes bakanccsal szanaszét rúgdossa a sípcsontunkat egy meglehetősen kellemes, lassú szám alatt. Persze idegesek voltunk, és mikor Ricsi ezt megelégelte, úgy gondolta, hogy egy figyelmeztető lökéssel hívja fel a hölgy figyelmét arra, hogy nem kívánatos a köreinkben. Igen ám, de a lökés véletlenül túl nagyra sikeredett, és a szerencsétlen lány, akit sajnálni sem akkor, sem most nem tudok, szépen repült egy-két métert és seggel a földre érkezett.
Mindannyian meglepődtünk, hogy a dolgok ilyen fordulatot vettek, de egyikünk sem annyira, mint a lány barátja, aki természetesen úriemberhez méltóan rögtön verekedni akart, hát el is kezdte. Tomival ketten beálltunk Ricsi és a szimpatikusan védelmező barát közé, és sikerült is lenyugtatni a kedélyeket. Ekkor ezt hittem.
Nem sokkal utána kimentem a tánctérről magára hagyva Ricsiéket, mikor is meghallottam a lányt és a fiút, hogy Józsikához(kopasz, mindig verekedni vágyó egyén) beszélnek, és uszítják, hogy ki kéne ütni valakit. Roppant érdekes történetnek ígérkezett, így hát megálltam, gondoltam végighallgatom, mégis mi fog kisülni belőle. Szerencsémre, szerencsénkre maradtam, hiszen, ahogyan ők mondták: "Azt a Jack Daniel's-es pólósat kéne megverni!". Mivel a félelem szikrája sem volt bennem, hiszen nem jöttem rá, hogy rajtam is pontosan ugyan ilyen póló van, rohantam egyből (kerülőúton) Ricsihez a tánctérre, és arra biztattam nagy serényen, hogy ugyan találjon már magának egy jó kis búvóhelyet legalább egy fél órára. Mivel ő ennek a súlyosságát azonnal felfogta, hát tanácsaim szerint is tett, így azt gondolhattuk, hogy a feladat megoldva, a vész elmúlt. Nem múlt el.
A többiek erről az ügyről vajmi keveset tudtak, csak úgy mint Andris szegény, aki a pólókat adta nekünk, ugyanis odament hozzá a már említett kopasz úriember, és intelligensen megkérte őt, hogy ha éppen lenne kedve, akkor fáradjon ki vele a TH elé, hogy "szétbasszák egymás fejét". Andis persze nem volt idióta, hát azt mondta, hogy "Nem!". Józsika számára ismeretlen volt ez a szó is, meg maga az a szituáció, hogy valaki nem akar verekedni, így még pár mondatos szóváltás után lekevert egyet Andrisnak, majd, mint aki jól végezte dolgát, továbbállt .
Az egész tanulságára még nem teljesen jöttem rá, de talán valami olyasmi, hogy ne öltözzetek ugyan abba a ruhába egy buli alkalmával.
No comments:
Post a Comment